Kórisme

nem hágy nyugalmat
mi körmödre ég
lassútlan pörög
lendítőkerék

reádfeszíti
mit sosem felejt
rabtartó elméd
végül mélybe ejt

hívatlan vendég
világtúl bálon
csontigtáncoltan
partravet álom

rádroppan idő
őrangyal dadog
mélán szélednek
árvult csillagok

meghígul kátrány
ég alja lobban
légy üdvöz újra
pokolmalomban

mindent bezabál
városfenevad
árnyad csak ami
belőled marad

rozsdazaj terül
vagy míg vanni kell
cseréptetőkön
harangszó szökell…