Csillagugar

elharapott szók
torokbapernyült káromolások
agóniás temetővirágaival
díszítem föl ez oltárt,
vagyok vérrel böjtölő bűvész,
vagyok megalvadt idő.
hozzátok hiába,
hozzátok köribém
cingár valóság valahány
hétszerkiszakadt sarokkövét!
hozzatok megrekesztő,
galambfejér igazságokat
csillagok hátsóudvarairól...
potyán, hozzátok vetélt hitem...
varázslat immár megkevesült!

csördül-e hűbéred
kiporciózott üdvözülésben?
léssz-e szökő keresztkomája
reszkető kezű ácsnak?

fölpattannak zárpecsétek,
szőrénfordulnak tükörterek mind,
ezüstcsörgéssé hullámlik idő és
eljön, eljön kiűzött angyal…
arctalan.

 

SzegediLap 2016. 02. 28.