Szepezdrozsda

Úton kövér porcsinok futása,
hamvaskák léniásan, lagymatag
szellők, nyári, kába délutánban
fű közt vérlángot izzó langy agyag.

Dió-, s kámfor illatú fiókok,
üvegcserép, kincses, süppedt halom
és a mennytartó fenyőknek árnya
késéles, mászhatlan ciklopfalon.

Lenn, szikrát zengő tenger víztükör,
világtúl derengő Lelle árnya.
Vackorfanyar, cirmos almát szülő
fácskán, lármás angyal pilleszárnya.

...

Daráló, mesét surrogó köve,
kerengő álmaim vadászta pók –
dűlöngve felhulltak mind az égbe
verandán a furcsa árnyéklakók.

...

Kerti útra égve sárgáll a gaz.
Fenyők helyébe roskadva mennybolt,
veranda nincs, málló, vaksi házfal.
Angyal se száll. Talán semmi sem volt…