Siklórepülés az éjben


Hol a jussként hitt világ? Tudom, legyintek.
Hadak Útján senki. Már nem várok hadat.
Fölzuhan a karnyújtásnyi ég – tekintet,

fáradt vagyok. Tán sírhatnék az egészen,
amint elporlott a részem. Hát ez maradt:
nem buknak alá angyalok, ahogy régen.

Futkos ki van még, szembe vagy egy irányba,
arctalan tenmaguk űzik mindhiába,
akárcsak sornyi szózatot sem hallani –
aprópénz csörög csak, már semmi angyali.

Földre bólong a fej és úgy kerek egész –
akárha megtört szárny, lenn kalimpál a kéz.
Ahol azelőtt érthető Isten lakott,
késhegyek luggatják az éji kárpitot.

 

 

Szélső fíúknak


fiúk ti szélen
világnyi szégyen

vesszen csak vére
dob hazát oda
koncért cserébe
fattyú ostoba

zajongnak vágyva
elülni füstöt
számolják már a
harminc ezüstöt

kötéllé sűrül
hóhérló idő
jussul érdemül
hulltok mint a kő

fölsejlik titok
rólatok beszél
surrog mint szitok
júdásfán a szél

torpanva hallgat
míg rátokalvad
világnyi szégyen

fiúk ti szélen
fiúk ti szélen

 

 

Kórkép – 2009 nyara


Leterített vadként a gyárak. Meredt, fölhámló faluk ezernyi vak szeme
gyomos csöndbe bújt bomlást kutat: bárha lett, hát kinek volt itt élete?
Izzadt álmában napfélig lebzsel, aztán ődöng tovább a munkanélküli –
nem tudja már, a gyáros úgy lopja meg, hogy vesztét a munkabér szüli.

Kinek kevéske van, másra lesve védi – ha rokkan is, magának még remél –
bár nyomorba szédült családok jaját terelgeti falak mentén a szél.
És nem reccsen még lármafa, vészt nem zúg félrekondított harang.
Életünk ellen is benyújt megtervezett, kíméletlen inkasszót a bank.

A földműves ha váltig gondolkodik, egyszerű szót kínjára mégsem talál –
végtére, bár váltságot ez sem ad, nemlétbe menti át a meghívott halál.
Sok ezredév a lelkekben kihúnyt. Megannyi hősnek hiába hullt a vére.

Hány gyermek nő semmibe!... sorsukban tenyészpojácák tucatja mérvadó,
de fennenbölcs száz törvényt citál és kotlik elvein a kilóra vett írástudó.
A foglalók kivárnak! Míg minden áruló vigyorral mutat önnön nemzetére.


Intés
Mindennek sorja van! Méretünk külön-külön, s hogyan épülünk egészet!
Lassan fordúlnak fönn a csillagok – Hadak Útján felénk poroszkál a végzet!